Játék: díszítsd fel a karácsonyfát! Egered bal gombjának folyamatos nyomásával kapd el a törpék által elhullatott gömböket és akaszd őket a fára. Jó mulatást!:)))
Hull a hó, hull a hó Lesz belőle takaró.
Hull a hó, hull a hó,
Lesz belőle hógolyó.
Erdő mező megáldja,
Lesz egy derék bundája.
Hull a hó, hull a hó,
Szánkózik a kis Kató.
Ha-ha-ha havazik,
He-he-he hetekig,
Hu-hu-hu hull a hó,
Hi-hi-hi jaj de jó!
Varjú károk, fú a szél,
Esik a hó, itt a tél,
Jaj, de nagyon hideg van,
Ropog a hó alattam,
Vígan csúszik a kis szán,
Most örülünk igazán.
Aki fázik vacogjon.
Fújja körmét, toporogjon,
Földig érő kucsmába,
Nyakig érő csizmába,
Bújjon be a dunyhába,
Üljön rá a kályhára,
Mindjárt megmelegszik.
Hurrá, hurrá, itt a tél!
Szánkó, sítalp útra kél.
Korcsolyázás, hócsata,
Gyerünk ki a szabadba!
Télen nagyon hideg van,
Nyáron nagyon meleg van,
Soha sincs jó idő,
Mindig esik az eső.
Tél van, tél van szikrázó,
Korcsolyázni ó, be jó!
Köröz már a sok gyerek,
Mind jókedvű, mind nevet.
Éhes a sok kismadár,
Hideg szélben szálldogál.
Etessük meg, gyerekek,
Mert gyümölcsünk így lehet!
Fúj a fagyos hideg szél,
Kis fa ága földig ér,
Erdő, mező didereg,
A sok nyuszi megremeg.
Fagy csikorog hull a hó,
Kopár ágon száz varjú,
Didereg a sok madár,
Befagytak a folyók már,
Az ereszen jégcsapok,
Ablakon jégvirágok.
Csillog a jég, esik a hó, A sík mezőn fut a szánkó,
Csattog az ostor, csattog-pattog,
Csendül a csengő, zendül-pendül.
Csengős szánban fut a kis ló,
Ugye, pajtás, szánkózni jó?
Csattog az ostor, csattog-pattog,
Csendül a csengő, zendül-pendül.
Február van, télutó,
Hull a hó, csak hull a hó!
Fénylik, csillog, már a dér,
A hóvirág mégis él.
Télutója február,
A hóember sírdogál,
Fogyok, fogyok, csak fogyok,
Nemsokára elolvadok.
Mindent belepett a dér,
A háztető mind fehér,
Sok-sok vidám hóember,
Tudom, ez már december,
Január és február,
Bizony, bizony tél van már.
Januári hóesésben,
Nagy a zsivaj az erdőben.
Kezdődik a rodliverseny,
Siklik a szán a hegyekben.
Csukás István: Hideg szél fúj
Hideg szél fúj, hogy az ember majd megdermed. Kinek jó ez? Csak a kövér hóembernek! Szeme szénből, az orra meg paprikából, lába nincs, de minek is, ha úgysem táncol Ütött-kopott rossz fazék a tökfödője, megbecsüli, hiszen jó lesz még jövőre; seprűnyél a nagyvilági sétapálca, el is mehetne, ha tudna, vele bálba. Ilyen ő, az udvarunkon nagy gavallér, bár rajta csak ujjal rajzolt az inggallér, mégse fázik, mikor minden majd megdermed, el is mennék, ha lehetne, hóembernek! Gazdag Erzsi: Hóember Udvarunkon, ablak alatt álldogál egy fura alak; hóból van keze-lába, fehér hóból a ruhája, hóból annak mindene, szénből csupán a szeme. Vesszőseprű hóna alatt, feje búbján köcsögkalap.
Honnan jött, tán Alaszkából vagy a déli-sarki tájról, hol a jegesmedve él, s télen-nyáron úr a tél? Uramfia, ki ehet? Mondjátok meg, yerekek! "Sem a Péter, sem a Pál, egy hóember álldogál."
Cézár kutya sunyít, lapul. Rá nem jönne, ki ez az úr. Mert hogy úr, az bizonyos. Olyan kövér, totyakos. Tisztességgel megugatja. Meg se billen a kalapja a nagy úrnak. Rá se néz. Hej, de bátor, de vitéz!
Cézár most már tiszteli; borjúcsontot visz neki. Az csak sután áll a hóban. Nem hallgat az okos szóra. Nem eszik, és nem beszél. Szegény Cézár, jaj, de fél!
Szederfánkon ül a veréb. Ő ismeri meg legelébb. Könnye csordul, úgy nevet, s nevetik a gyerekek. "Ejnye, Cézár, hát nem látod? Hóember a barátod! Ne félj tőle nem harap!
Tudjátok mi a jó? Hópehely takaró nem lyukas nem foltos puha simogató mindent betakaró.
Kiszakadt az angyaloknak Párnája, dunnája, Hull a pehely az udvarra, Erdőre, pusztára. Nyisd ki, baba, tenyeredet! Fogd meg jól, fogd meg jól! Vigyázz, vigyázz, el ne szálljon Rózsás kis markodból!
Pósa Lajos: A hű madarak Levél a virágtól, Virág dalos ágtól, Vándormadár elvált Leveletlen fától, A hazai tájtól. Kik otthon maradtak, Szomorúan járnak… Adjatok magocskát, Szél ellen búvócskát Szegény hű madárnak! Kik levélhulláskor Napkeletre mentek, Most az öröm szárnyán Ringanak, szép táján Pálmaligeteknek. Arany bogarakból Vígan lakmároznak… Adjatok magocskát, Szél ellen búvócskát Szegény hű madárnak! Dideregve, éhen Udvarunkba térnek, Bánatos szemekkel, Panaszos énekkel Könyörögve kérnek. Oltalomért hányszor Ablakunkra szállnak! Adjatok magocskát, Szél ellen búvócskát Szegény hű madárnak! Itt született szegény Ezen a szép tájon, Zúgó Tisza mellett, Zúgó Duna mellett, Zöldleveles ágon. Ha puszta is: híve A hazai tájnak… Adjatok magocskát, Szél ellen búvócskát Szegény hű madárnak!
Bár neve: ember, hóból a lába, hóból a törzse, hó a ruhája.
Tán nem is ember! Vagy talán mégis? Meg sose moccan, tudja a szél is.
Két szeme: két gomb, Répa az orra. Szén-mosolyáért Pisti csúfolja. Karjai ágak, „ég fele néznek”! Hessegetik a széncinegéket.
Kányádi Sándor: Betemetett a nagy hó
Betemetett a nagy hó erdőt, mezőt rétet. Minden, mint a nagyanyó haja, hófehér lett.
Minden, mint a nagyapó bajsza, hófehér lett, csak a feketerigó maradt feketének.
Weörws Sándor: Újévi jókívánságok Pulyka mellé, malac körme liba lába, csőre – Mit kívánjak mindnyájunknak az új esztendőre? Tiszta ötös bizonyítványt*, tiszta nyakat, mancsot nyárra labdát, fürdőruhát, télre jó bakancsot. Tavaszra sok rigófüttyöt, hóvirág harangját, őszre fehér új kenyeret, diót, szőlőt, almát. A fiúknak pléh harisnyát, ördögbőr nadrágot, a lányoknak tűt és cérnát, ha mégis kivásott. Hétköznapra erőt, munkát, ünnepre parádét, kéményfüstben disznósonkát, zsebbe csokoládét. Trombitázó, harsonázó, gurgulázó gégét, vedd az éneket a szádba, ne ceruza végét. Teljék be a kívánságunk, mint vízzel a teknő, mint negyvennyolc kecske lába százkilencvenkettő.
Medve-nóta
Irgum-burgum, dörmög a medve Meddig tart el még ez a tél Lassan kifogy a tüzelőfája Kint meg fú az északi szél
Irgum-burgum, dörmög a medve Elfogyott a lépes méz Nincsen táncolni sem kedve Amíg a kamra üresen néz
Irgum-burgum, dörmög a medve Ha nem jön a tavasz, sose lesz nyár Vidámabban szólna a nóta Ha zöldellne a téli határ
