minden ami gyermek

Első ilyen "találmánya" 11 hónapos korában az volt, hogy különböző hangokon szólította meg az apját, akit még akkoriban "ata"-nak hívott, az apjának ugyanolyan hangmagasságban kellett válaszolnia, azaz mondania, hogy "Máté". Nagyon szerették ezt a játékot, gyakran játszották és jókat nevettek együtt a hangokon

14 hónaposan "találta ki" a "nem-de" játékot. Ez azzal indult, hogy bármire nemet mondtunk, ő sűrűn bólogatott és mondogatta "de,de", ha pedig engedélyeztünk ő rögtön tagadott huncutul mosolyogva. Ebből is játék lett.
Ez aztán végül lerövidült, azaz csak bólogatás és integetés lett belőle. Amolyan hangtalan vita.

Csecsemő korában ha sírt ölbe vettük és éneklő hangon mondogattuk neki "nincsen baj, nincsen baj, nincsen semmi baj...". Már beszélni tudott, amikor észrevettük, hogy a szobájában játék közben a bábjainak énekli ugyanezt a dalt úgy, hogy a vállára veszi őket, ahogy mi is régen tettük vele. Azóta, ha valamilyen csínytevése miatt haragszom rá, vagy megszidom rögtön elkezd énekelni "nincsen baj, nincsen baj, nincsen semmi baj..."

15 hónaposan nagyon kezdte élvezni a mondókázást, de legfőképp a körjátékokat. Annyira tetszett neki, hogy 16 hónapos korára rendszeresen dilinyósnak néztek minket az utcán a járókelő. Tudniillik Máténak ha eszébe jutott állított minket körbe és kezdte "Dondon töjik..."azaz Dombon törik a diót...Ez volt a kedvence. Mi pedig fennhangon énekeltük utána és forogtunk körbe, a végén pedig csücsültünk le a földre:)

17 hónaposan, azt játszotta, mint minden kisgyermek, aki beszélni tanul: "Ez mi?" Mindenre ezt kérdezte: tárgyra,állatra,emberre, növényre, mindenre, aminek meg akarta tudni a nevét. Ebből alakult egy hónappal később a "Ez micsoda?", aminek a lényege ugyanaz volt.

Másfél éves koráig a déli és az esti elalvásnál altatókat énekeltünk. Ezt váltotta fel a meseolvasás. 20 hónapos volt, amikor egy este mondtam, hogy nagyon elfáradtam, ideje lenne lefeküdni. Máté odajött hozzám, átölelte a nyakam és elénekelte a "kis baba, kis mama jójszakát" kezdetű dalt. 2 éves koráig minden este elénekelt nekem egy altatódalt, utána olvashattam a mesét!

2O hónapos. Az apja énekelte neki: "Babám, bűbájos babám, babám így köszön": mire Máté: "szia ház" és a játék keydődött elölről. Ma már ezt úgy játsszuk, hogy az induló dalt is ő énekli, majd köszön a környezetében valaminek (ezáltal kiválóan megfigyeli a környezetét uatzás közben, de a lakást is): pl: "szia függöny" mire mi az apjával kórusban meg kell ismételjük:"szia függöny". Nagyon szeretjük ezt a játékot, mert hosszú percekre leköti a figyelmét.

22 hónapos volt, amikor egy erdélyi utunkról tértünk haza. Sokat kellett utazni, és mi már mindenféle játékot kitaláltunk, hogy lekössük Mátét. Már úgy tűnt, lassan kifogyunk az ötletekből, amikor a kicsink átvette az "irányítást". Azt találta ki, hogy soronként felváltva mondókázzunk. Egy sort ő mond, egyet az apja, egyet én, majd ismét ő...stb. Ezt utána átalakította. Szavanként váltottuk egymást. Ezt a játékot azóta is szívesen játsszuk

Szintén ezekben a napokban történt. Máté így szólította meg az apját: "Apa, te! Apa hallod-e? Apa jer ide! Apa jer, ha mondom rontom-bontom..." Ugy-e ismerős a szöveg? Így mondta végig az Arany Lacinak c. verset, egészen a mese-részig. Ámulva hallgattuk, mert ezt a verset akkor hallottuk tőle először, és máris átköltötte
Azóta persze mindent átkölt. Pár napja hallottam tőle (most 25 hónapos): "Egyszer volt egy kabát. Belebújt a kabát. Kormos volt a kabát. Fekete lett a kabát..." stb. (Egyszer volt egy kemence)

Még nem volt 2 éves, amikor szintén autóban ülve utaztunk valahová. Rádiót hallgattunk. Máté először halkan kezdett mondókázni, de mivel az apja nem halkított a rádión egyre hangosabban énekelt. Ebből már azóta rendszert csinált. Ha bekapcsoljuk a rádiót az autóban rögtön énekelni kezd egy gyerekdalt és ezt olyan hangosan csinálja, hogy képtelenség mellette más zenét hallgatni. Így nálunk az autósrádió csak dísz, ha Máté is a kocsiban ül.

2 éves és 3 hónapos, azaz 27 hónapos. Kedvenc játéka, hogy mond rám valamit pl. "anya te vagy egy zsiráf", mire nekem azt kell válaszolni "Mátéka te pedig egy oroszlán vagy". A játék lényege, bár nehezen értettük meg az elején, hogyha ő rám egy állatot mond, akkor nekem is azt kell, ha tárgyat, akkor tárggyal válaszolok.

Az előző játékot egy héttel később módosította. Ő mond magára valamit, és utána rám. Ezek többnyire párok. Kedvenceink: "Anya te vagy egy méhecske és én egy virág" "Anya te vagy a Duna és én a kavics" "te helikopter, én propeller" stb.