Valamikor réges-régen kicsiny zöld fenyőfácska álldogált az erdő szélén, azt sem tudva, honnan jött - egyszer csak kinőtt a földből és itt volt. Előtte pázsitos tisztás terült el, mögötte sűrű sötét erdő. A közeli jegenyefenyők meg oly magasan hordták orrukat, hogy észre sem vették a kis jövevényt. Ha testvérei lettek volna, sosem vágyódik más sors után, de hát teljesen egyedül állt a nagyvilágban. Körülötte fájó csend, zordon, sivár, néma téli táj. "De jó volna elrepülni a madarakkal, akik messze szállnak a tél beállta előtt, s a tengerek végtelen hullámain túl nyármeleget találnak. Ahol pálmák és narancsligetek kínálják gyümölcseiket a banánérlelő melegben." "Ne vágyódj el Fenyőke - szólította meg a közeli kispatak - én távolról jövök, és messze eljutok. Sokat látok-hallok útközben, ezért, mint tapasztaltabb társadtól, hallgasd meg tanácsom. Ugyanis a Teremtő minden virágot, fát, növényt a maga helyére ültetett a gyökerei által, azért, hogy oda kapaszkodjék, ahova tartozik, ahonnan kinő, mert ott van feladata. Ezért bizakodjál, hogy meg fogod tudni, mi a te dolgod a földön - csevegte a patak, s magára húzta meleg, téli jégkabátját, hogy kitelelvén vidáman csörgedezve köszöntse majd a tavasz érkezését.??És hát mi lenne velünk, ha te is elmennél? - kérdezték a gombagyerekek, akik a kis Fenyőke tövénél bújtak ki a földből - ki terjeszti ránk védő ágait zimankóban, forró nyárban egyaránt?" E pillanatban a nap egy sugara áttört a hófelhőkön és így szólt Fenyőkéhez: "Majd tavasszal nagyra növesztelek, megnyújtalak, és ágakkal dúsítlak - csak légy türelemmel." A fecskék régen elköltöztek, a darvak is elhúztak, nehéz köd borult a tájra. Éjszakára ugyan kiderült az ég, és csillagok milliárdja ragyogott a fagyos földre, de olyan nagyon messze voltak, hogy sugaruk nem bocsátott enyhítő meleget a didergő tájra. "Még te is boldogabb vagy, mint én!" - mondta Fenyőke az itthon maradt ökörszemnek. Felrepülhetsz akár az égig, és nem lep el a hó, amitől lassan én már levegőt sem fogok kapni - panaszkodott búsan Fenyőke. Óh, nehogy azt hidd, hogy a légben melegebb van! A lábaim már úgy elfagytak, hogy ha egyenként a szárnyam alá dugom, az sem segít már. Na és az ennivaló, már alig lelek valamit. Mégis el kellett volna, szálljak a költözőkkel melegebb vidékre - sóhajtotta az ökörszem, s még jobban behúzta csöpp fejét a hullani kezdő hó elől. Na és mi lenne akkor, ha a városba szállnátok, a sok ház közé, ahol azok az emberi lények laknak. Talán ott nincs ekkora hideg, mint itt mifelénk, és talán még valami ennivalót is adnának. Úgy hallottam, hogy ők madarakat nem bántanak? Lehet, hogy ez így van - de már láttam kalickát, amiben kismadár volt. És én nem akarok rab lenni - még ha finom falatokkal tartanának is, akkor sem. Szabadnak születtem, úgy akarok élni és meghalni is. De azért már jártam arra egyszer, amikor ugyanilyen hideg volt, mint most. Akkor azt tapasztaltam, hogy a házak ablakpárkányaira morzsát szórnak, és ők, az emberek pedig - láttam, mert belestem az ablakukon - sokan együtt vannak, és roskadásig megtelt asztal van a szobájuk közepén, a karszékekben, pedig színes ajándékcsomagocskák.
Egy szép szőke kislány babát kapott éppen, azt csókolgatta. A testvérkéje meg apró vonatokkal játszott a szőnyegen, ami a szobáik padlózatát borítja minden házban. A kandallóban vöröslő fahasábok ontották a meleget, s mindenki boldognak látszott. Tudod mire gondoltam? - vetette közbe az egyre jobban deresedő Fenyőke - arra, hogy milyen jó is lenne, ha ezen az ünnepen, vagy ahogyan az emberek nevezik: karácsonykor én is az emberek között lehetnék, engem is szeretnének, mert én lennék az ő ünnepi fájuk, mondjuk a karácsonyfájuk. És rám aggatnának mindenféle szép dolgot. Almát, diót, gyertyát. És közben énekelnének! Miért is nem ragyognak az ágaim, talán ha így volna, behívnának az emberek, és körültáncolna a sok boldog gyerek. Az ajándékokat az én alsó ágaim alá dugnák, amiket azután ott találnának meg a jó gyerekek - vágyakozott Fenyőke.
Közben bealkonyodott. Az ökörszem valahová elrejtőzött, Fenyőke megint egyedül maradt. Addig-addig, míg álomba sírta magát. Már késő éjszaka lehetett, amikor felriadt. Fény és hangok szűrődtek az erdő felől és valami különleges csilingelés. Szán siklott elő a bozót csupasz ágai közül; báránykák húzták és angyalok kara lebegett körülötte.
A szánkóban egy glóriás, fehér inges kisfiú ült, és amint Fenyőkéhez ért, megállította a szánt húzó barikákat. Az egyik angyal Fenyőke mellé szállt és megkérdezte: Hát te kis fenyőgyerek, mit vársz a karácsonytól, mit kérnél a kis Jézuskától, aki ma született le a földre? Ó, én nem is tudom - állt el a szívverése is Fenyőkének. De mégis. Mióta megszülettem - nem szeretek egyedül lenni. És olyan jó lenne, ha az ünnepen az emberekkel együtt lehetnék, nem itt a hideg, néma árvaságban. Hogyha olyan ragyogó lennék, hogy felfigyelnek rám, és úgy megszeretnek, hogy a lakásba bevisznek, feldíszítenek és örülnek nekem kicsik és nagyok. Ez szívemnek minden vágya - sóhajtotta Fenyőke. Az angyal figyelmesen hallgatta a könnyes kérést, és továbbította a kis Jézuskának, aki beleegyezően bólintott. Teljesüljön hát a vágya Legyen ezüst minden ága. S legyen a jó emberek Szép karácsonyfája. Fenyőke elbűvölten hallgatta e szavakat. A szeretet melege áradt szét testében, minden egyes ágában, minden kis tűjében, gyökere mélyéig. Megremegett örömében. Ó, csak megtörténne és megmaradna a csoda, amit minden porcikájával kívánt! Mert ha csak csoda tud jót hozni, akkor nagyon is kell a csoda embernek, állatnak, növénynek egyaránt. Ekkor a messzi csillagok is megpillantották a fényt, mely a föld felől sugárzott, és kíváncsian lefutottak a tejúton. Mind-mind ott tülekedtek a kis zöld Fenyőke körül, és annak parányi ágain. Még az esthajnalcsillag is ott tündökölt. Fenyőke kitárta ágait, megnyitotta árva és szeretni vágyó kis szívét, hogy befogadja a jóságból fakadó, melengető ragyogást. S akkor még egyszer megszólalt a kisded: Te kis fenyő - most már sohasem leszel egyedül. Megnősz, és gyerekeid lesznek, akik bejutnak az emberek otthonába, és ott állnak majd feldíszítve a jóság születését ünneplő nagy és kis emberek örömére, akik ezen túl soha nem akarnak fenyőfa nélkül ünnepelni.Úgy legyen, ha lehet! - rebegte Fenyőke. A szánkó tovasiklott, ismét sötét lett, de az ő szívét a csodálatos látomás ígérete melengette. Vége lesz pusztító magányának, lesz értelme életének. A tél végül mégiscsak feladta állásait, magával vitte a maradék darát, jeget, zúzmarát, s nyomban fellélegzett a világ. Előtűnt a zöld pázsit, s virágozni kezdett a mező. A tavasz legelső hírnöke a bátor, fehér, de kissé rózsaszín fényű hóvirág, majd a kék ibolya, s utána a többiek is kimerészkedtek a földből, és tarka szőnyeggé varázsolták a rétet. Ekkorra már nyújtózkodtak a fák, és kibújtak a rügyek a legapróbb bokron is. Azénekesmadarak is rendre hazataláltak. Nézd csak - kicsi fenyő - csicseregték, hogy megnyúlt a télen és milyen szép fényes minden ága! Mintha mind megannyi ezüstcsillag tündökölne rajta! Ezüstfenyő lett belőle. Ezüst a fenyő, ezüstös ezüst a fenyő! - visszhangozta erdő-mező. És tavaszi szél hiába rázta, nyári zápor hiába paskolta, őszi eső hiába mosta, tündöklő kék-ezüstje, ezüst-kékje a természet minden hatalmának ellenállt.
Sok-sok év telt el az óta. Fenyőke nagyra nőtt. Ágai kiteljesedtek, körbefogták sudár törzsét, s körülötte sok kis apró fenyőcske bújt ki az ő gyökereiből. És mindegyikük ezüst ágakkal nyújtózkodott a világ felé.
Az ember, pedig minden év decemberében bevisz egyet otthonába, hogy annak ágaira aggatott aranydió, piros alma, fényes szaloncukor, csillogó lametta és szívet melengető gyertyaláng tükrözze vissza a gyermekek örömét, a felnőttek hitét a világra jött jóság lényéből áradó, áldást hozó karácsonyesti fényt.
Karácsonynak éjszakáján, Jézus születése napján, Örüljetek örvendjetek, a kis Jézus megszületett.
Kirje kirje kisdedecske, betlehemi hercegecske, Ki miértünk sok jót tettél, a pokoltól megmentettél.
A kis Jézus aranyalma, boldogságos szûz az anyja. Két kezével ápolgatja, lábaival ringatgatja.
Jézus ágyán nincsen paplan, jaj de fázik az ártatlan! Hogy is volna bundácskája, elveszett a báránykája
Szálljatok le, szálljatok le karácsonyi angyalok! Zörgessetek máma este minden kicsiny ablakot. Palotába és kunyhóba nagy örömet vigyetek: Boldogságos ünnepet
Ezüstfenyő, szép sudár, Egy kis mákot darálok.
Az erdőben kismadár Tölteléket csinálok.
Mókus, nyuszi körbejárta, A tésztát jól meggyúrom
Körbejárta, úgy csodálta. Sodrófával kinyújtom.
Ezüstfenyő, szép sudár, Tölteléket ráteszem,
Karácsonyi díszben áll Tekercsekbe tekerem.
Szaloncukor tarka-barka A sütőbe beteszem,
Csillog a sok gyertya rajta Végül felszeletelem.
Karácsonyfa szép sudár Karácsonyi vacsoránál mindet megeszem.
Erdőbéli kismadár (mutogatható mondóka) Mókus, nyuszi hogyha látná, Igazán csak most csodálják.
Betlehem kis falucskában, Karácsonykor éjfél tájban Fiú Isten ember lett mint kisgyermek született.
Ôt nevezték Jézuskának, Édesanyját Máriának, Ki pólyába takarta, Befektette jászolba.
Az angyalok fenn az égben, Mennyei nagy fényességben Zengették az éneket, Dicsôség az Istennek
Fehér hóból puha ágyat vet a tél,
Ázik-fázik, didereg a kósza szél.
Letette a puttonyát a Télapó,
Karácsonyra készül ő is jaj, de jó!
Színes gyertyán libben-lobban pici láng,
Csillagszóró száz sziporkát hint le rá.
Csilingelő csengő dalol a fákon,
Azt énekli, ó, be szép a karácsony.
Kiskarácsony, nagykarácsony,
Kisült-e már a kalácsom:
Ha kisült már ide véle,
Hadd egyem meg melegébe.
Kiskarácsony, nagykarácsony,
Van-e kolbász a padláson?
Ha nincs kolbász a padláson,
Nem ér semmit a karácsony.
Eljött a karácsony borzas szakállával,
Kiszakadt a csizmám, nem győzöm kapcával.
Adjanak egy garast, akár egy petákot,
Hogy vessenek rea egy nagy bolond tákot.
Gyertya fénye ragyogó,Hófedett a hegytető,
Fenyőfára ez való.Zöldben ott áll egy fenyő,
Piros, sárga, kicsi, nagy,Zúzmarája reszkető,
Karácsonykor boldog vagy.Karácsonyi keszkenő.
Ezüst szánkót hajt a dér
Hófehér határon,
Deres szánon didereg,
Fázik a karácsony.
Zendül a jég a tavon,
Amint átal jönnek.
Decemberi hópihén
Fénylik már az ünnep.
A kályhánkban láng lobog,
Gyere be karácsony!
Gyújtsd meg gyertyád,
Fényszóród a fenyőfaágon.
Melegedj meg idebent,
Légy vendégünk mára!
Karácsonyi csillagod
Tedd a fenyőfánkra!
Karácsonykor akárhogy is fúj a szél,
Kisfenyőfa, nagyfenyőfa útra kél,
Nincsen dísze, sem virága,
Mégis villog minden ága,
Annak aki jó, hozza Télapó.
Eljött a szép karácsony
Aranyozott kis szánon.
Hozott diót, mogyorót,
Jó gyerekeknek valót.
Ady Endre:Kis, karácsonyi ének Tegnap harangoztak, Holnap harangoznak, Holnapután az angyalok Gyémánt-havat hoznak.
Szeretném az Istent Nagyosan dicsérni, De én még kisfiú vagyok, Csak most kezdek élni.
Isten-dicséretre Mégiscsak kiállok, De boldogok a pásztorok S a három királyok. Én is mennék, mennék, Énekelni mennék, Nagyok között kis Jézusért Minden szépet tennék. Új csizmám a sárban Százszor bepiszkolnám, Csak az Úrnak szerelmemet Szépen igazolnám. (Így dúdolgattam én Gyermek-hittel, bátran, 1883 Csúf karácsonyán.)
József Attila: Betlehemi királyok Adjon Isten, Jézusunk, Jézusunk! Három király mi vagyunk. Lángos csillag állt felettünk, gyalog jöttünk, mert siettünk, kis juhocska mondta – biztos itt lakik a Jézus Krisztus. Menyhárt király a nevem. Segíts édes Istenem. Istenfia, jó napot, jó napot! Nem vagyunk mi vén papok. Úgy hallottuk, megszülettél, szegények királya lettél. Benéztünk hát kicsit hozzád. Üdvösségünk, égi ország! Gáspár volnék, afféle Földi király személye. Adjonisten Megváltó, Megváltó! Jöttünk meleg országból Főtt kolbászunk mind elfogyott, fényes csizmánk is megrogyott, hoztunk aranyat hat marékkal, tömjént egész vasfazékkal Én vagyok az Boldizsár, aki szerecsenykirály. Irul-pirul Mária, Mária, boldogságos kis mama. Hulló könnye záporán át alig látja Jézuskáját. A sok pásztor mind muzsikál. Meg is kéne szoptatni már. Kedves három királyok jó éjszakát kívánok!
Karácsonyi Fohász Édes, Kedves Istenem, Tekints le a Földre! A szél hátán hideg jő, Didereg az ember. Lassan hull a fehér hó, Földnek meleg takaró. De kinek nincs búvhelye Hova megy a hidegben? Ki melegíti kezét? Ki simogatja lelkét? Karácsony, ha közeleg, Szívét ki szereti meg? Vagy elég az emlékezés? Mesekönyv és sütemény, Papírcsörgés, gyertyafény... Aki hisz, nem lehet szegény? Édes, Kedves Istenem! Tekints le a Földre! Szeretetet, békét adj A hideg szívekbe! Olvadjon a jégpáncél, Legyen boldog néped. Örömkönnyek csillogjanak Szent Karácsony éjjel!
Karácsony
Lehalkul a város zaja karácsony estére. Melengeti a lelkünket a kis gyertyák fénye. Megszületett a szeretet lelkünkben e napon. Hogy a fáradt embereknek hitet, reményt adjon.
Zöldellő szép karácsonyfánk Zöldellő szép karácsonyfánk, küldte Kárpát rengeteg, zöld ágait ott növelték forró nyarak, zord telek. Édesapánk, édesanyánk díszítette fel nekünk, csillogj újév hajnaláig, csillogj kedves fa nekünk, csillogj újév hajnaláig akkor aztán leszedünk.
Jézuska üzenete
Hulló hópelyhektől Jézuska üzeni, gyerekek, gyerekek Rossz ne legyen senki. Mert a jó gyermeket Jézuska szereti Szent karácsony estén Keblére öleli.
Üdvözlet
Üdvözlégy te kiskirály jászolka lakója, gazdag vagy te bármilyen szegényes a pólya. Boldog akit trónusod elé oda engedsz, annak többé bánata, könnye, baja nem lesz. Az örökké így dalol a mennyei tájon: de jó nálad Jézusom irgalmas királyom.
Pásztorok Pásztorok, pásztorok, Nagy öröm vár rátok, Megszületett Jézuska, Akit régen vártok. Nem messze istálló, Ragyog régi fényben, Ott fekszik a kisded, Mária ölében. Egyszerű szívetek, Nyissátok meg neki, A szegények baját, O mindig átérzi.
Karácsony est Karácson est és zöld fenyő, Kis gyermekek vágya, Itt vagy tehát, szívünkbe száll, Karácsony édes álma. Leszáll közénk a szeretet, Kis Jézusunk megszületett, Itt vagy tehát, földünk jaját, Változtasd örömre át. Oh jöjjetek jó emberek, Hozsánnát s dalt zengjetek, Hadd váljon már valóra át, A békesség, a rég várt. A földre szálljon szeretet, hisz Jézusunk megszületett. Karácsony est és zöld fenyő, Ez örök remény s béke. Karácsonykor Karácsonykor csillag nyúlt ki Betlehem felett. Betlehemi istállóban Jézus született. Karácsonykor szívetekben Legyen szeretet. Jézus útján járjatok, Mert Istenhez vezet.
Karácsony története Karácsony éj története tele van a szívem vele, ott vagyok a pásztorokkal, a ragyogó csillagokkal. Hallgatom az angyalokat, tanulom a dalaikat, megállok a jászol mellett, szívem boldogsággal tele. Énekelek, imádkozom: Békességet Jézus hozzon!
Tündérálom Karácsonyfa, tündérálom, angyal hozta, angyalszárnyon, minden jóval meg van rakva, ami csak szép, ott csüng rajta. Édes Atyánk, Jó Istenünk, ki örömet hoztál nekünk: Jézus által életünkben, dicsőítve légy lelkünkben.
Üdvözlet Üdvözlégy te kis fenyő havas büszkesége, sok kis gyermek úgy örül ajándékid nézve. Boldog, aki körül áll, víg dalt énekelve, szeme-szíve újjonga: köszöntve légy érte.
Nagy karácsony éjszakája Nagy karácsony éjszakája, Kis Jézuska születése, Mária az édesanyja, Gondosan o ápolgatja. Kisded Jézus aranyalma, boldogságos édesanya, fogadj minket oltalmadba, vezess be szent hajlékodba.
Karácsony estéje Jó gyermekek öröme, itt a szép karácsony. Ajándékok özöne, gyertya fényes fákon. Águk erre-arra ring, s mintha csengne-bongna mind. Nemcsak alma, meg dió, egyéb is van rajta. Ami kedve, ami jó mindenféle fajta. Itt könyvek, ott baba int, kis Jézuska hozta mind.
Karácsonyi vers Mese-mese elmesélem, angyal járt a sötét éjben. Fenyő erdőn angyal szállt át, Susogtatva fényes szárnyát. Egy-egy fának azt susogja, a Jézuska parancsolja, és a kis fa rögtön rája, elindult az éjszakába. Ment-ment mendegélt, eltűnődve hová térjen, lakásunknál megállt végre, s tündökölve ide tért be.
Köszöntlek karácsony Köszöntlek karácsony, békesség ünnepe, kicsi szívem e napon, örömmel van tele. Itt a karácsonyfa, rajta cukor, játék, meleg téli ruha, hogy senki se fázzék. Gondoskodj mirólunk, mindig kis Jézuska, hogyha nem is máskor így karácsony tájban.
Áldott ünnep Áldott ünnep szent karácsony csakhogy itt vagy újra, te vagy a mi gyógyulásunk, üdvösségünk útja. Mindenünk vagy, nálad nélkül mi semmit sem érünk, boldogságot, békességet csak te adsz minékünk. Földi nehéz életünkért hitet adsz cserébe, s angyalaid fehér szárnya visz a magas égbe. Óh mi édes ünnepünk, te szelíd szép karácsony, úgy borulj ránk, hogy szívében minden ember áldjon.
Szeretem a karácsonyfát Szeretem a karácsonyfát, annyi édes örömöt ád, angyal szárnyon földre szállott, aki hozta legyen áldott. Édesapám, édesanyám, szívetek a karácsonyfán. Telis tele minden jóval, megköszönöm hálaszóval.
Legszebb ünnep a karácsony Legszebb ünnep a karácsony, olyan, mint egy tündérálom, Szép ragyogó karácsonyfa, minden jóval meg van rakva. Nem adnak itt semmit pénzért, csak egy kicsi szeretetért. Légy azért jó: télen-nyáron, s beteljesül minden álom. Boldog ünnep Karácsonyi csillag fénye a szívünknek, ragyogd be otthonunk, így boldog az ünnep. Így boldog az ünnep, és a sok művesnap, ragyogd be életünk, karácsonyi csillag. Egy nagy karácsonyfa Ez az egész világ egy nagy karácsonyfa. S ahány emberi szív, mind ragyogó gyertya. Így látjuk ilyenkor, Betlehemes éjben. Így igaz a világ, a gyertyák fényében, a szívek fényében.
A karácsonyfa szimbólumai
Karácsonykor fenyőt vásárolunk, és díszeket akasztunk rá. A fának, a rá akasztott díszeknek fontos jelentősége van. Mini szimbólum-szótárunk abban segít, mely jelképeket válasszuk karácsonyfánkra. Mást, ha családi boldogságunkat erősítenénk, mást, ha új szerelem után vágyakozunk, mást ha spirituális beteljesülésre vágyódunk és mást, ha anyagi helyzetünket akarjuk javítani. A karácsonyfa: Életfa. A karácsony Jézus születésével születésnap, életnap is. A zöld szín az új élet reményét jelképezi, míg az ágak spirális elrendezése az életspirált mintázza. Egyes sámánisztikus kultúrákban a fenyőfa megfeszített, lehajtott majd hirtelen kioldott csúcsa repítette a sámánt a Beavatás felé. Karácsonyfánkat ezért úgy válasszuk ki, hogy az ágaiból formált spirál-szerkezet arányos legyen, ne legyenek benne ugrások, kihagyások, az ég felé, a magasabb tudatosság felé törekvő csúcsa is ép, élettel teljes legyen. Mivel a halott élet-spirálnak, a kivágott fának nincs ereje, legjobb, ha gyökeres fát emelünk ki és utána kiültetjük azt valahol, így biztosítva Földanyánknak és rajta magunknak az életet. A gömb: A gömb mandala. A teljességet jelképezi. Földanyánk, és a bennünket körülvevő 9 bolygó mindegyike gömb alakú. A Tejútrendszer spirálján elhelyezkedő égitesteket is jelképezik a fára akasztott díszgömbök. Anyaguk többnyire üveg. Törékeny, illékony, talmi csillogás, mégis ettől lesz a fa díszítése az, ami. A fények megcsillannak az üvegen, visszatükrözve de eltorzítva a karácsony életfáját. Úgy, ahogy a bolygók erői hatnak életünkre, meghatározva, de nem determinálva azt. A gömbök színeinek megfejtéséhez a Színszimbolikai kulcsszavak adnak segítséget. Olyan színű gömböt válasszunk, amely szín egységben van törekvéseinkkel. A fán legalább annyi gömb legyen, ahány bolygó (9) van. A csúcsdísz a felemelkedett embert jelképezi, Jézust, a megváltót, aki eljutott a csúcsig, sőt azon is túl. Gyakori, hogy a csúcsdísz lángos csillag formájú, mert ez hozta hírül a Napkeleti Bölcseknek a Megváltó megszületését. Girlandok: Különböző színű girlandok fonják be az életfát, akár a kígyó. Ők emlékeztetnek bennünket az eredendő bűnre. A bibliai teremtés-történet életfáján
