Május első vasárnapja: ANYÁK NAPJA
Az anyák napja nemsokára fennállásának századik évfordulóját ünnepli, a jelenlegi ünneplés azonban kevés ponton találkozik az eredeti célkitűzéssel. Az Egyesült Államokban kialakult ünnep tulajdonképpen a polgárháborúban (1861-1865) szolgálatot teljesítő asszonyok tiszteletére jött létre.
Magyarországon először 1925-ben rendezték meg, a véletlen folytán március 8-án, a mai nőnapon. Érdekesség, hogy a két világháború között létezett a sokgyermekes anyák ünnepe is, amelyet augusztus 20-án tartottak.
Az anyák napja valódi globális ünnep, vagyis vallási felekezeteken, kulturális gyökereken túllépő szokás. Furcsasága, hogy számos volt kommunista országban ismeretlen, vagy csak a rendszerváltás után vert gyökeret, mint a Valentin-nap.
Ágh István: Virágosat álmodtam 
Édesanyám,
virágosat álmodtam,
napraforgó
virág voltam álmomban,
édesanyám,
te meg fényes nap voltál,
napkeltétől
napnyugtáig ragyogtál.
Pákolitz István: Anyámnak
Hogyha virág lennék,
ölelnélek jó illattal;
hogyha madár lennék,
dicsérnélek zengő dallal;
hogyha mennybolt lennék,
aranynappal, ezüst holddal,
beragyognám életedet csillagokkal.
Virág vagyok ékes,
piros szirmú, gyönge rózsád,
madár vagyok: fényes
dalt fütyülő csöpp rigócskád,
eged is: szépséges
aranynappal, ezüstholddal,
beragyognám életedet csillagokkal.
Donász Magda: Anyák napján Édesanyámnak
Tavaszodik, kis kertemben Te vagy a nap
kinyílik a tulipán. fenn az égen.
Beragyognak a harmatcseppek Én kis virág
anyák napja hajnalán. meseréten.
Ha nem lenne
Kinyílott a bazsarózsa, nap az égen,
kék nefelejcs, tulipán, nem nyílna ki a virág.
neked adom anyák napjá Virág nélkül de szomorú
édes-kedves anyukám. lenne ez a nagy világ.
Csanádi Imre: Mi van ma, mi van ma? Iványi Mária: Nagyanyónak
Mi van ma, mi van ma? Halkan puhán
Édesanyák napja Szirom pereg
Pár szál virág a kezemben: Simogatja
édesanyám kapja. Öreg kezed.
Azt is azért adja, Piros szegfű
aki szorongatja: Halvány rózsa
Édesanyám, édesanyám Téged köszönt
jó szívvel fogadja! Nagyanyóka.
Kis Jenő: Anyád szemében Osvát Erzsébet: Meséltél és meséltél
Anyád szemében Velem voltál örömömben,
ott a nap; velem voltál bajban,
sugarai rád hullanak, velem voltál ha sírtam,
hogy nőj te szépen. velem, ha kacagtam.
Anyád szemében ott a hold, Meséltél és meséltél
beteg, ha voltál, rád hajolt Igazakat, szépet,
a lázas éjben. kívántam,hogy a meséd
Anyád szemében sose érjen véget.
ott a víz; Mit adtam én cserébe?
a könny, ha utad félre visz, Te azt sose kérted,
jaj! baj ne érjen... de talán a két szemem,
Anyád szemében ott a tűz: elárulta néked.
ha csüggednél, szívedbe tűz,
lobogjon, égjen!
Tompa László: Anyám kinéz Donász Magda: Nagyanyónak
Anyám reggelenként Édes-kedves Nagyanyókám!
Ablakán kinéz: Anyák napja van ma!
fagyott, jól felöltözz Olyan jó, hogy anyukámnak
lelkem, ha kimész. Is van édesanyja.
Máskor szól: no lám, hogy Reggel mikor felébredtem
Átsütött a nyár, Az jutott eszembe,
Nehogy kigyúltan Anyák napján legyen virág
Hideget igyál. Mind a két kezemben.
Mindig így figyel rám, Egyik csokrot neked szedtem
Törődik velem. Odakünn a réten,
Most ne legyek lassú, Te is sokat fáradoztál
Most ne hirtelen. Évek óta értem.
S teszi ezt mióta Kimostad a ruhácskámat,
Megszülettem én, Fésülted a hajamat,
És folytatja most is Jóságodat felsorolni,
Ameddig csak él. Kevés lenne ez a nap.
Mert a lelkem ő Köszönöm, hogy olyan sokat
Velem van itt is. Fáradoztál értem,
Anyagondja rajtam, S hogy az én jó anyámat,
Varázsing és pajzs. Felnevelted nékem.
Létay Lajos: Édesanyámnak Anyák napi köszöntő
Ha csak egy virág volna, Egy kis verset súgott nekem
én azt is megkeresném. a szerető szívecském.
Ha csak egy csillag gyúlna, Megtanultam, s el is mondom,
fényét idevezetném. Édesanyák ünnepén.
Ha csak egy madár szólna, Reggel imám azzal kezdem
megtanulnék hangján. S este azzal végzem:
Ami csak szép s jó volna, Az én édes jó anyámat
édesanyámnak adnám. Áldd meg s tartsd meg Isten.
Boros Gergely: Megígértem, édesanyám Reggel óta...
De jó lenne, ha ilyenkor Reggel óta tanakodtam,
kis kertész lehetnék, Mit mondhatnék teneked?
ezerszínű, virágból Olyan szépet gondoltam ki,
egy nagy csokrot szednék. Elmondani nem lehet.
Így csak néhány szálat hoztam Nem leltem rá szavakat,
s adom a szívemet, Még verset sem találtam,
megígértem, édesanyám: Minden, amit elmondhatnék,
jó gyermek leszek. Itt van egy szál virágban.
Anyu Mentovics Éva: A legszebb ünnepen
Tudok egy varázsszót, Oly fénylő a pillantásod,
ha én azt kimondom, Mint égen a csillagok.
egyszerre elmúlik Felém nevet kedves arcod,
minden bajom, gondom. Ha megjöttem, itt vagyok.
Ha a kávé keserű, Úgy ölel át féltő karod,
ha a mártás savanyú, Mint dombok a völgyeket.
csak egy szót kiáltok, Melengető kósza szellő
csak annyit, hogy Anyu! A májusi zöld gyepet.
Mindjárt porcukor hull Kacagásod oly gyöngyöző,
kávéba, mártásba, Mint erdőn a kispatak,
csak egy szóba kerül, amikor a lombok közül,
csak egy kiáltásba. csörgedezve kiszalad.
Keserűből édes, Hangod bársony melegével
rosszból csuda jó lesz, kényezteted lelkemet.
sírásból mosolygás, Pihentető meséd után
olyan csuda-szó ez. minden álmom szebb lehet.
"Anyu! Anyu! Anyu!" Fürgébben ver most a szívem,
hangzik este-reggel, úgy lüktet és kalapál,
jaj de sok baj is van, ő is tudja, nincs szebb ünnep,
egy ilyen kis gyerekkel. e májusi szép napnál.
"Anyu! Anyu! Anyu!" Minden egyes dobbanása,
most is kiabálom, jóságodat köszöni,
most semmi baj nincsen, Az én édes tündérlelkű,
mégis meg nem állom. Jó anyámat köszönti.
Csak látni akarlak,
Anyu, fényes csillag,
látni, ahogy jössz, jössz,
mindig jössz, ha hívlak.
Látni sietséged,
angyali szelídséged,
odabújni hozzád,
és megölelni téged.
Mentovics Éva: Édesanyám Vas-Várkonyi: Piros rózsa
Aranyhajú tündérlányka Piros rózs, fehér rózsa
libbent át a réten. Egy csokorba összefogva
Illatozó virágokat Karjaimban alig fér el,
hintett széjjel éppen. Alig győzöm öleléssel.
Kék nefelejcs, harangvirág, Vedd el tőlem édesanyám,
liliom, és rózsa… Harmat csillog bársony szirmán,
Megkértem, hogy némelyiket Nap csókolta, szél ringatta,
kiskertünkbe szórja. Kicsi lányod szívből adja.
Kora reggel ki is mentem,
s leszedtem egypárat,
hogy a legszebb virágokkal
köszöntsem anyámat.
Illatozó szálaikat
csokrétába szedtem,
így köszöntlek e szép napon,
Édesanyám, kincsem.
Zelk Zoltán: Este jó, este jó... Fecske Csaba: Jó leszek
Este jó, este jó, Ezentúl jó leszek
este mégis jó. állíthatom
Apa modik, anya főz, reggeltől estig
együtt lenni jó. tetőtől talpig
csupa jó leszek
Ég a tűz, a fazék a füleimet ezentúl
víznótát fütyül, mindig megmosom
bogárkarika forog rendbe rakom a ruhám
a lámpa körül. tiszták lesznek a körmeim
köszönök szépen mindenkinek
A táncuk karikás, azt teszem csak
mint a koszorú, ami szép és jó
meg is hal egy kis bogár, ha már jó leszek
mégse szomorú. és ezután az leszek!
nem verekszem
Lassú tánc, lassú tánc, nem húzom meg a lányok haját
táncol a plafon, semmit sem teszek
el is érem már talán, amit nem szabad
olyan alacsony. s legeslegjobb gyerek én leszek
ha majd nagy leszek
De az ágy meg a szék mert ezt a sok jóságot
messzire szalad, észben tartani azért
mint a füst, elszállnak a nem tudja egy ilyen kisgyerek.
fekete falak.
Nem félek, de azért
sírni akarok,
szállok én is, mint a füst,
mert könnyű vagyok
Ki emel, ki emel,
ringat engemet?
Kinyitnám még a szemem,
de már nem lehet…
Elolvadt a világ,
de a közepén
anya ül, és ott ülök
az ölében én.
